11. UTAZÁSI NAP: BUDAPEST MEGLÁTÓGATÓ

Így ismerem Magyarországot tipikus oldaláról: tiszta napsütés és szép és meleg külső! Nos, a változtatásra kiválasztott “kirándulás” a magyar LADA importőrhöz indult, akivel meglátogattam. Kis hátizsákkal és a kamerákkal kezdve – olyan könnyű poggyász – elmentünk. Tehát ezúttal a Rákoczi út a másik irányba ment, balra, majd az út mindig a Margit hídon. Innen látta a Parlament épületét, a folyó mindkét oldalát, valamint a Halászbástyát. De számunkra LADAistáknak sokkal félelmetesebb “szemfelfogó” volt. Nos, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő pillanatban nézett. És valóban felfedezhetünk egy még meglévő “AVTOEXPORT Moszkva” neonjelet. Ugyanaz a betűtípus, mint a régi LADA műhelykönyvekben. Természetesen valamit kellett rögzíteni a képen. Sajnos Didi lencsevédője sajnos a Dunába esett, majd visszatért a normál világba. A fotográfiai ipar már gondolt valamit arról, hogy a lencsefedéleket nem rögzíti a kábellel, hogy megakadályozza a leesést. De folytatódott, végül célunk volt. A telefon navigációs alkalmazásának ellenére az állítólagos 8 km örökkévalóságnak tűnt.

De valamikor elérkeztünk célpontunkra – pontosan az alapja az új magyar LADA járművek importőreinek. Első benyomás: Tényleg úgy tűnik, hogy egy sokkal autós márkaház. De nem LADA-k, nincsenek hirdetések. Már gyanítottunk valami rosszat. De nem, csak meg kellett fordítanunk a sarkot, és már több Kalinas, Grantas és Nivas nevetett ránk. A bemutatóterem kicsit túl durva volt számomra, de ez az ízlés kérdése. Néhány kérdésem a “kapcsolattartó személyemmel” kapcsolatban találtunk rá, és a LADA osztályon belül kísérte. Nyilvánvaló volt, hogy valamilyen előkészítésben voltál. Ez a hétvégén a Nemzetközi Cargo Találkozó a magyarországi Soltvadkerten zajlott, ahol a legközelebbi kereskedőn keresztül is bemutatták magukat. De ennél többet később. Nagyon izgatottan beszélgettünk, de sajnos kellett nyomon követnünk az időt, mert akartunk látni valamit a szép tőkéről. Lehetőséget kaptunk arra, hogy a LADA URBAN-i Halászbástyánkhoz jussunk a városnézés folytatásához.

Egyszer lefelé és lefelé futottunk a halászbástyát – a turisták számomra szinte elsöprőnek bizonyultak az előző napok miatt. Ezután tovább sétáltunk a szálloda felé, és olyan sok utcán sétáltunk, amelyek szépek voltak. Két snackben természetesen megerősítettük magunkat a változásért, hogy újra gyalogoljunk a szállodába 🙂 A késő esti órákban a szálloda hátsó részén ismét a blokk körül volt. Ismét sok látnivaló volt. De másnap újra kellett gondolkodnunk. Sajnos Didi-nak haza kellett indítania az utazást.