8:00 órakor ismét klingeling volt. Ezúttal nem volt hideg a lábakon reggel, a hát nem is jelentették, így nagyon motivált voltam, és vissza is mentem a csomagoláshoz. A francia idősebb pár is együtt csomagolt, bár nem volt annyira, mert aludtak az autóban. Valójában már készen álltam 9:00 órára, de kezdetben senki sem tűnt a recepción, de valaki a gyepet kaszált, ezt a beszélgetésbe jártam – egy óráig J Közben a recepciót elfoglalták és jól fizették díjakat.
Így kezdődött 10:00 óra. A Duna utolsó képeit itt kellett volna eljuttatni, valamint az orosz emlékművet. Mert ezen a napon most utoljára kerestem át a Dunát. Bár a kemping neve „Kék Duna“, ebben az évben újra láthattam, ahogyan sokan mások is, hogy ez a folyó valahogy nem igazán kék.
Az Eurovelo 6 ellenére az utolsó átkelés és a Duna észlelése után valami távol volt tőle. Soltról Harta felé ment egy csodálatos burkolatú úton, amelyet később el kellett hagynom, mert ezután a családi házhoz (Autoroute) kell mennie, mivel ez a legrövidebb kapcsolat a nagypapa felé.
Dunatetétlenben az 53-as főúton ment, és már csak egy kis forgalom volt, amit aztán a következő 10 kilométerre kellett „elviselni” a következő helyre, mielőtt egy hosszú kerékpárút majdnem az úticélhoz vezetne. Addigra azonban legalább a magyar síkság hatalmas kiterjedését láthattam és éreztem, sőt csodálkozhattam a lovakat egy pocsolya-szerű területen.
Akasztóból csodálatos volt a viszonylag új Kiskörösre vezető kerékpárút, ahol röviden megálltam a híres magyar költő Petőfi Sándor szülőhelyén. A következő városban Soltvadkert, ahol a nagy magyar Lada találkozó kerül megrendezésre, egy nagy 4 golyós fagylaltot kezeltem. Mert itt csak a színpad közelítő felét csomagoltam, és kevés motivációra volt szükségem.
A térdek is játszottak, és ismét jól látszottak. Aztán tovább ment, 17:00 óráig akartam érkezni, mint a nagypapa! Így a körforgalom után egyenesen 20 kilométerre mentünk a viszonylag új kerékpárútra, külön a Kiskunhalas következő városa felé vezető úttól. Van egy felső ház, ahol meglátogathatja a magyar csipke- és csipke-készítést. Ezzel a mintával festették a panelfalat is! A külvárosban végül ismét elmentünk – nem számít, fordítsuk a fő dolgot – és az utolsó 30 km-t egy kis országúton, de jó volt vezetni. Kis forgalom és a felület nem tűnt túl öregnek. De valahogy hirtelen meglehetősen eltérően kiderült. Mivel az elmúlt néhány napig mindig küzdöttem, és a jelenlegi út csak pár percre ment, jó 19 km-re halad, egyenesen a motiváció nagyon változatos. Vagy a félelem, hogy megérkezzen, mert akkor a túra véget ért! Nagyon vicces volt, mert végül meg akartam jönni a nagypapahoz, de szerettem volna hívni a szülőket, hogy autóval elkapjanak, annak ellenére, hogy csak néhány mérföldnyire van a céltól!
De jött a következő kereszteződés, jobbra ment! A következő és utolsó előtti hely mindössze 5 km-re van, nem rosszul hangzik, de az aszfalt sokkal rosszabb … de nem segített. Pusztamerges-ben röviden megálltam, hogy áthelyezhessem az akció kamerát, és felkészüljünk a befejezésre. Az utolsó 6 km-t még mindig kezelni kell, röviden gondolkodtam, hogy a Húsvét-szigeten legyek, és nagy örömmel eljutottam Ruzsa úticéljához, a bejárati jelnél először építettem az állványt az útra, hogy képeket készítsek. A sikertelen örömugrást filmként rögzítették, mint a fennmaradó néhány 100 m-et, amit a nagyapámhoz kellett átvenni. Néhány örömöt sikoltozik egy itthon vagyok! -Val (otthon vagyok!) Nem lehetett teljesen elkerülni, de az utcán semmi sem volt. A szülők már az udvar bejáratánál voltak, és természetesen boldogok voltak, hogy biztonságosan megérkeztem. Tata (nagypapa) a 91 éves korában nem volt olyan gyors a gyalog, de aztán megrázta a fejét („Tomi őrült, vissza fog térni a kerékpárral!“), De elmosolyodott a házból. Természetesen a meleg fogadtatás még nagyobb volt. Végül is, a nagybátyja hamarosan kijött a munkából – az időzítés az, amit nevezek!
Mh, vicces … Csak 923,46 km 51 óra és 38 perc (tiszta utazási idő) vagy 9 nap után a második Passau Ruzsa turné 17:30 órakor véget ért, és a következő napokban a „vas disznó“ is pihenni tudott. És nagyon boldog voltam, miután 7 éjszaka után a sátorban végül újra egy okos ágy volt a tollal.
Végezetül összefoglalom:
- Ez biztosan nem az utolsó turné volt.
- A következő turné 20xx már a fiókban van, akkor talán még a kerékpár pótkocsival is.
- A nyaralás előtti 1000 tréning-kilométert jól lefektették, a pop jól felkészült az utazásra.
- Nincs szükség szuper kerékpár kiválasztására egy ilyen túrára.
- A poggyász választása vagy terjedelme valóban kulcsfontosságú a végső kiegészítő súly és a vezetési viselkedés szempontjából.
- A kerékpározással kapcsolatos különféle félelmek nem igazoltak.
- A kerékpározás egyedül a varázsa a rugalmasság és a célok elérésében, de szeretnék újra párosítani, vagy egy kis csoportban.