2016-tól a Didi és én lógottuk a kerékpáros üdülési vért, 2017-ben vissza kell mennie a túrában. Valójában egy tervet terveztek, ami jó 1645 km-t eredményez. A tervezett utazási idő kb. 3 hét, illetve a dél-magyarországi nagypapa megfelelő tartózkodása. De időbeli korlátok miatt igazán csak a nagypapa házába akartam vezetni, ahol a szüleim a lehető legrövidebb időn belül helyben vannak. De hamar rájöttem, hogy ez nem lehetséges a nagy kerékpáros túra nélkül, mert nagyon aktív vagyok ebben az évben. Szóval korlátozott az utazásom a 2016-os pályára. Az előző évtől kezdve a napi szakaszok kis változása után 9 nap alatt elméleti 880 kilométert értem el. De végül, a végső kilométerszám a célvonalon.
Augusztus 29-én – 16 nappal később, mint 2016-ban – végül eljött az idő, de sajnos ugyanaz maradt, mint a 2016-os kombináció, bár csak a két nagyobb pántot akartam használni. De az egyetlen zsák nem túl sokat csomagolva, és a súlya is kicsit előre eloszlik, mintha mindennek szigorúan kell lennie. Mivel a 2016-os túra után 4 új zsákot kaptam egy német gyártótól, nagyon izgatott voltam, hogy hogyan bizonyítanának egy ilyen utazáson. Az utolsó munkák után (étel az első napokban, kerékpárjegy) és a zsákok 10-szeres újracsomagolását éreztem, a kora este már megkezdődött. Most már csak kellőképpen kellett öltöznöm, hogy készen álljak arra, hogy később Passauban érkezzek. Ezúttal nem volt kora reggel 5:55 órakor, de csak este 18:55 óra vonattal a Chemnitztől Passauig, a jó vaskos sertés. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a nap folyamán egy sínépítési helyet megkerültek busszal, mint SEV-t, és nem akartam kockáztatni, hogy nem tudom elvenni a kerékpáromat és a poggyászomat, és csak ekkor érkeztek meg ismét a vonatok. Ez volt a legmagasabb vasút. 18:00 után már a kulcsok átadásra kerültek a nővérnek, aki már rám várt. Adott nekem még néhány dolgot, amit gyorsan csomagoltam. Most már 18:30 volt, és mikor megy újra a vonat?
De egy teljesen feltöltött kerékpáron valójában nem olyan rossz, és így időben érkeztem a főpályaudvarra. Nem volt közvetlen vonat, így Hofban, Nürnbergben, Regensburgban és Plattlingban kellett váltanom. Hofban sajnos volt az „Allerwertesten“ kártyám, hogy nem volt alacsony emeletes jármű a második vonaton. Így egy szíriai segített nekem a kerékpárral. Egy másik szíriai segített nekem Nürnbergben a kijáratnál – minden őszintén megköszönhettem, még akkor is, ha nem működött németül vagy angolul, és egyébként is működött. Továbbá, minden felvonó elég nagy és funkcionális volt – nem mindig ez a helyzet. Tapasztalatok szerint Ezúttal minden vonat összeköttetéssel dolgozott, és jó 7 órás autóút után érkeztem meg 2:05 órát Passauban.