Az ébresztőóra 8:00 órára csengett, és először nézett ki a terasz ajtajától – mh, „nyár, nap, strand“ másképp néz ki! Így az időjárás az interneten keresztül … a magyar oldalon 65% eső valószínűséggel várható. Tehát egy stratégiának úgy kellett jönnie, hogy „száraz“ a célunkhoz.
Így átjutottunk a Duna-hídon Pozsony-Petržalka felé. Ott, egy „áruházban“ vásárolt valamit, majd részlegesen rehabilitált és nem olyan rossznak látszó Plattenbauten. Az ég ismét stabilnak tűnt, de jól …
Megérkezett az állomásra, német nyelven dolgozott jegyvásárlással. Sajnos a munkavállaló nem mondta, hogy a vonat megáll az első pályán, ha átmegy a pályákhoz. Mivel egy megfelelő vonat csak néhány perc alatt érkezett, és aztán pánikba esett, hogy megtaláljuk a helyes utat, az erőfeszítés akkor hiába volt, és a vonat nélkülünk folytatódott. Így volt egy óránk, hogy visszanyerjük a „törzset“, és hogy más vonatok felismerjék, hogy valószínűleg csak az első pálya irányítható az utasforgalomra.
Mivel az ÖBB vonat megérkezett, meg tudtuk biztosítani a kerékpárosbarát helyeket. És szerencsére egy alacsony vonatú modern vonat! Egy másik német kerékpáros is csatlakozott, aki Bécsbe, majd Németországba utazott. Három országból álló sarokba kellett mennünk Magyarországra. Tehát először Bratislava-Petržalka és Parndorf között. Érdekes volt, hogy az ÖBB vonatfelvevő ezt követően kivette analóg számítógépét – más szóval nyomtatott menetrendkönyvét -, majd azt javasolta, hogy a Parndorf Ort átviteli pontként szolgáljon a vonatok megváltoztatására irányuló kéréseinkhez. Ha ezt mondja, igaz lesz. Ezt is megtette. Mivel csak a kijárat után kellett megváltoztatnunk az oldalt, ismét a lépcsőn volt az első, majd a másik oldalon ismét. Didi összecsukta az összecsukható kerékpárját, és az I ** táskába csomagolta, a hátizsákot a kupakot és a többit a kezébe tette. Megengedhettem, hogy minden lépcsőt kétszer vegyek be – minden járás ádáz 🙂
Csak néhány ( 😉 ) perc várakozási idő után a következő vonat megérkezett – legalább egy alacsony bejáratú és ismét a kerékpárrekesz lefoglalt. Időközben az égbolt kerékpárosabbá vált, ami szintén növelte hangulatunkat!
Mosonmagyaróvárra érkezett, először a Didinek volt szüksége, hogy kicseréljen néhány eurót magyar forintban, majd egy kicsit bevásároljon. Bár csak péntek, de szombaton (augusztus 20-án) nemzeti ünnepként ismert, és a legtöbb üzlet is van. Egy szupermarket keresésekor a főutcán előkészületeket láthattuk a közelgő fesztiválra, valamint a P *** Y-piacon, amit a pénztárgépen észrevettél, hogy a kis változás kiesett, és részben a változással.
Először mindent fontosnak tartottunk, és most azt mondták, hogy kb. 30 km-t vesz igénybe Ásványraró kempingének leeresztése. A felfelé néző nézet és az időközben gyorsan közeledő szürke felhőfedél is azt mondta, hogy bissl gyorsan halad! Ironikus, hogy a helyi végén valóban egy kerékpár-bontás volt velem. Már megszoktuk a Didi almost szinte napi láncugrását ? A most ismeretlen, de viszonylag dombos úton egy jobb oldali csomagtartó (Lowrider) csavarja, hogy kerékpáros táskát vegyen, és szó szerint nézhetem meg, hogy a jobb csomagtáska egyszerre jobbra mozdult. Azonnal megállt és nézett. Szerencsére volt egy kis tartalék csavarom a szerszámkészletben, és gyorsan meg tudtam oldani a problémát. A sokk is gyorsan eltűnt, és a szokásos módon folytatódhatott 🙂
Az útvonal párhuzamos kerékpárutakon vitt át kis faluban. Sajnos mindig volt néhány keresztirányú ölelés, így gondosan át kellett vezetnünk a csomagolt kerekeinkkel. Máskülönben, ahogy velem történt, túl sokat esnek le a zsebéből Schmuckes ? Időnként némi esőcseppet éreztünk, ami elhanyagolható volt. Amit azonban elszalasztottunk, a Duna-nézet volt, amelyről a Duna-kerékpárút ellenére semmi igazán nem láttunk, csak az alföldi területeken balra és jobbra. Amikor néhány helyen pocsolyákat és nedves utakat láttunk, úgy döntöttünk, hogy a községbe (Hedervár), a tényleges célállomás, kerékpárosbarát vendégház előtt indulunk.
Az ár mérsékelt volt, és a házon belüli éttermet is használjuk a többi vendég mellett. Aztán még mindig egy felfedező túra volt a helyszínen. Didi fagylaltot vágyott, és találtunk egy másik éttermet, amely nagyon modern volt, a Didi-ben jött a jégkrém. A menedzserrel, aki még németül is beszélt, röviden beszélgettünk az éjszakai otthonunk felé. Még az éjszaka sem történt meg az eső.